[ Pobierz całość w formacie PDF ]

hogy tudnák ezt megcsinálni.
Alastair hátranyújtotta a telefont.
- Igen, Jay?
- Felfogadtam egy jogász csapatot Dublinban, John. Írország ugyan
jóváhagyta a szerzQdést, de holnap ünnepnap van, vagyis egyetlen bíró sem fog
parancsok aláírogatásával foglalkozni. Ráadásul Írország az USA nagy barátja,
mint ahogy azt ön is tudja, és a britekkel ellentétben, nem érdekelt a Pinochet-
ügyben. Vagyis, véleményem szerint, ott sokkal jobbak lennének a kilátásaink.
- A kezében vagyok, Jay.
- Igyekszem, de nincs túl sok mozgásterem.
- Értem.
- Bérelünk egy hotelszobát a dublini repülQtér mellett, hogy kipihenhesse
magát. A jogászunk szerint Campbell legkorábban holnapután tudja csak
elfogadtatni a parancsot. Én pedig arra gondoltam, hogy akár egy jegyet is
vehetnénk önnek, hogy egy közvetlen menetrendszerinti járattal visszarepüljön
New Yorkba.
- Tetszik az ötlet, Jay. Ami a hotelt illeti... a két pilótának és a három
utaskísérQnek is kell szoba, plusz Sherrynek, nekem és a titkosügynökömnek. -
Harris hosszú szünetet tartott. - Tényleg úgy hiszi, hogy egyszerqen csak
felülhetek egy Aer Lingusra vagy valami hasonlóra, és mehetek is haza?
- Nem lehetetlen, de ha mégsem megy, újratölthetjük a 737-est,
meghosszabbítjuk a bérlést, és útnak indítjuk Maine-be. ErrQl még nem beszéltem
a pilótákkal. Most csak annyit tudok, hogy itt az Egyesült Királyságban nem
szállhat le.
- Várjon - mondta az elnök, és a telefont az ölében tartva, elQrehajolt. -
Craig, Alastair! Meg tudjuk csinálni? És ha igen, hogyan?
Craig bólintott. - Csak folytatjuk az utat, amerre elkezdtük.
Végighaladunk Skócia északi partvonala mentén, aztán délnyugatnak fordulunk, és
amikor nyolcvan kilométerre járunk Dublintól, felvesszük a kapcsolatot a dublini
központtal, és engedélyt kérünk a leszállásra. Már így is hatalmas erQkkel
keresnek minket, fölöslegesen. Ha most pozitív vezérléssel próbálkozunk, akkor
valószínqleg még a Királyi LégierQt is ránk uszítják, és földre kényszerítenek
minket.
John Harris a másodpilótára nézett, aki egyetértQen bólogatott.
- Mikortájt érkeznek? - kérdezte Jay.
Harris ismét elQrehajolt. - Milyen messze van innen Dublin?
- Úgy két óra húsz perc, ilyen tempó mellett - mondta Alastair, majd az
elnök továbbította Jaynek a becsült idQt.
- A landolásnál, ha nem vagyok ott - mondta Jay -, keressenek egy bizonyos
Mr. Michael Garrityt. P a jogászunk. - Jay megadta a telefonszámát. - Én is ott
leszek, amint sikerült egy megfelelQ járatot találnom.
- Béreljen gépet, Jay - tanácsolta Harris.
- Ha nem találok menetrendszerinti utasszállítót, akkor így lesz - felelte
Jay. - Feltéve persze, ha a gépnek minimum két motorja van, és az összes létezQ
mqszer megtalálható a fedélzetén.
- Mintha komoly oka lenne annak, hogy ezt mondja.
- Igen, de szerintem jobb lenne, ha nem most mesélném el az idevágó
történetet. Visszahívom, amint sikerült gépet szereznem Dublinba.
Jay ezután a Savoy hotelt hívta fel, hogy bQröndjét taxival azonnal a
Heathrow magántermináljához hozassa.
Az Aer Lingus légitársaságnál sikerült megtudnia, hogy van egy dublini
járatuk, amelyik kevesebb mint egy óra múlva indul a Heathrow-ról. A hírtQl
megkönnyebbült, de az ülést végül is nem a saját nevére foglalta le. Ezután
visszahívta a hotelt, hogy a csomagját átirányítsa az Aer Lingus
jegypénztárához.
- Épp idQben szólt, uram - mondta a recepciós. - A bQröndjét épp most
készültünk átadni a sofQrnek.
- Ön szerint mennyi ideig tart, amíg ideér?
- Igy estefelé kábé fél óra, ha minden jól megy.
Az egyik repülQtéri alkalmazott beleegyezett, hogy átvigye Jayt a másik
terminálhoz. Jay csöndben beült a kocsiba, igyekezve elkerülni, hogy Stuart
Campbell vagy munkatársai meglássák.
- Az Aer Lingus termináljához, legyen szíves.
A sofQr bólintott és a gázra taposott, így Jay nem láthatta azt a sötét
öltönyös férfit, aki a bejárat mellQl figyelte Qt. Ahogy az autó és Jay
eltqntek, a férfi sietve visszatért az épületbe.
Jay meglepetten tapasztalta, hogy bQröndjét akkor és ott találta meg, ahol
annak lennie kellett. Megköszönte a sofQrnek és fizetett, majd keresztülment a
biztonsági és egyéb vizsgálatokon, és végül tíz perccel indulás elQtt felszállt
a Dublinba tartó járatra. Átvillant az agyán, hogy Campbell esetleg máris
tudomást szerzett a tervérQl, de igazából ez sem számított. Jay tudta, hogy a
szünnapnak köszönhetQen csütörtökig minden rendben lesz Dublinban, függetlenül
attól, hogy Campbell mikor jelenik meg. Mert elQbb-utóbb biztos megjelenik. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • gim1chojnice.keep.pl