[ Pobierz całość w formacie PDF ]
És tovább ügetett a leány mellett.
Hogy viselkedik Aranyherceg? Még mindig derék lovacska?
kérdezte, csak hogy valami beszédtémát keressen.
Bussa megcirógatta hátaslovát.
Egyre derekabb lesz, nagyon jól összebarátkoztunk.
Irigyeljem Arany herceget?
Miért? Hiszen mi is jó barátok vagyunk felelte, nyugalmat
erQltetve magára.
Will fájdalmas tekintetet vetett Bussára.
Néha kételkedem ebben. Igen, kénytelen vagyok, mert olyan
hqvös elutasítással kezel mondta és észrevette, hogy a lány elpirul.
Nem tudatosan teszem hangzott a kitérQ válasz.
Will komoly, bánatos szemmel nézett a lányra.
És mégis: éppen az imént is nagyon hqvös és elutasító volt. Nem
mindig ilyen, van, amikor nagyon barátságos, de amint megörülnék
ennek, a hangjában máris ott van megint az a rideg kifejezés, amely&
tudja meg, fáj& !
Bussa a férfira emelte a tekintetét.
Egyáltalán nem akarok magának fájdalmat okozni. Én úgy érzem,
hogy nagyon kellemes, rokoni a kapcsolatunk.
Eközben a hangja kicsit megremegett, tekintete elbizonytalanodott
és félénkké vált. A férfi észrevette Bussa nyugtalanságát, és nem akarta
kínozni. IdQt akart hagyni neki, hogy tisztázhassa magában az érzéseit.
Be kell érnem ennyivel, Bussa.
Mi újság közös utazásunkkal a keresztelQre? kérdezte a lány
gyorsan, hogy másra terelje a szót.
Holnapután kocsival eljövök kegyedért és a grófnQért, és együtt
megyünk ki a pályaudvarra. Libussa néni nem akar autóval utazni, túl
megerQltetQ lenne neki az út.
Én is kényelmesebbnek tartom a gyorsvonatot.
Megtették már a szükséges úti elQkészületeket?
Mindennel megvagyunk. De van egy kis lámpalázam. EgyfelQl az
nyugtalanít, tetszem-e majd Hertának és Jürgennek, azután meg a
keresztelQ lesz az elsQ alkalom, hogy a német társaságba bevezetnek.
Remélem, nem fogok ügyetlenül viselkedni.
Nagyon jól tudja, hogy attól nem kell félnie. Egyetlen hölgyet sem
ismerek, aki mindig, minden helyzetben olyan kifogástalanul
viselkedne, mint kegyed. Ragyogóan szerepel majd, és Herta és Jürgen
természetesen el lesznek ragadtatva.
Örülnék, ha rokonszenvesnek találnának. Máris megszerettem ezt
a két embert, mielQtt még személyesen megismertem volna Qket. A
bátyja igazán meghatóan gondoskodó férj.
Mókás oldalpillantással, amelyben ugyanakkor volt valami rejtett
sóvárgás, azt felelte Will:
Egy szép napon magam is ilyen jó férj leszek.
Bussa kissé elsápadt, és a férfi figyelmét nem kerülte el, hogy
fájdalmasan megvonaglott az arca. Nem talált rá magyarázatot, de
feltqnt neki, hogy Bussa gyorsan másra tereli a szót.
Nagymama nagyon örül a viszontlátásnak Hertával. Azt mondta,
hogy két-három hetet töltünk majd náluk.
Ha egyáltalán elengedik kegyedéket ennyi idQ után. Nagy és vidám
társaságot találnak majd ott, és meglátja, Bussa, nagyon csapják majd a
szelet kegyednek.
A lány könnyedén felnevetett.
És ezt muszáj tqrni?
Bizony el kell majd viselnie.
És ön meddig marad ott?
Will érezte a feszültséget a lány hangjában, és a szíve nyugtalanul
vert.
Ha nincs ellene kifogásuk, addig maradnék, ameddig kegyedék.
Bussa semmi másra nem tudott gondolni, mint hogy akkor a férfi
ilyen sokáig nem látja majd a barátnQjét. Vajon nagyon fájdalmasan
érinti ez?
Az aratás kellQs közepén ilyen hosszú idQre el tud szakadni
hazulról?
Minden szükséges elQkészületet megtettem már, és nem
mindennap keresztelik az ember unokaöccsét. Különben is olyan
csendesen és visszavonultan élünk itt, hogy az ember szívesen
kikapcsolódik néha.
Ugyan, túloz vetette ellen mosolyogva Bussa. Hiszen itt van a
közelünkben a város, és oda biztosan gyakran eljár.
Will megrázta a fejét.
Utoljára nem sokkal az ön az érkezése után voltam a városban,
talán néhány nappal késQbb. Azóta nem jártam benn, mert valóban
sem idQm, sem kedvem nem volt hozzá.
Mivel ezeknél a szavaknál egyenesen a lány szemébe nézett,
észrevette, hogy egészen elsápadt. Szó, ami szó, Bussát nagyon
felizgatta az, amit hallott. Hihet-e a férfinak? Olyan régen nem
találkozott volna a barátnQjével? Will nem értette, miért sápadt el a
lány, és aztán miért pirult el, amikor látszólag közömbösen
megkérdezte:
IdQnként biztosan vannak vendégei Hasselrodéban?
Bussa azért pirult bele a kérdésébe, mert ezzel akarta kifürkészni,
meglátogatja-e alkalomadtán a barátnQje Willt a házában. Ám a férfi
válasza e tekintetben is megnyugtató volt.
Az üzletembereken, akikkel tárgyalnom kell, és kegyedéken kívül
soha senki sem jár hozzám, Qszintén megvallva nem is hiányzik, mert
minden szabadidQm a kegyedé és Libussa nénié.
Bussa szíve hevesen kalimpált. Igazán elhiheti, hogy ilyen régen
nem látta Will a barátnQjét? Olyan nyílt, Qszinte képpel állította. De
megint leszidta magát az ostobaságáért: biztosan nem kötné az orrára,
ha meglátogatná a kedvesét. Szégyellte maga elQtt is ezt a gondolatot,
és hqvös modorát öltve magára, megjegyezte:
Akkor nyilván fejest ugrik majd a társasági élet örömeibe, amivel
Herta és Jürgen várja.
Willnek azonnal feltqnt, hogy a lány ismét elutasító lett.
Rosszkedvqen megvonta a vállát.
Talán el sem hiszi, ha azt mondom, hogy sokkal jobban örülnék
annak, ha kegyedéken és a bátyámékon kívül senkivel sem kellene ott
együtt lennem. Az úgynevezett társasági élet a számomra közömbös
emberekkel mindig hidegen hagyott.
Bussa érezte, hogy ridegségével megint túllQtt a célon. Jóvá akarta
tenni, és látható élénkséggel megjegyezte:
El ne felejtse az unokaöccsét, Will bátyám, hiszen most Q a
fQszereplQ!
Will megbékélve elnevette magát.
Igaza van, róla nem feledkezhetem meg, különben még kiesem a
bátyám és a sógornQm kegyeibQl. Azáltal, hogy felkértek kettQnket
keresztszülQknek, erkölcsi kötelességünk is, hogy e kis emberpalánta
testi-lelki javával törQdjünk.
Nagyon büszke vagyok, hogy megtiszteltek a keresztanyasággal.
Hiszen mi állunk hozzájuk úgyszólván a legközelebb. Libussa
néninek meglett volna rá a jussa, de szerinte Q már túl öreg ahhoz, hogy
vállalkozzon a keresztanyaságra.
És helyette esett rám a választás. Van valami tennivalója az
embernek ilyenkor?
Kegyednek kell majd a kisembert a keresztvíz alá tartani, egyéb
tennivalója nincs, leszámítva a keresztelQi ajándékot. Azt pedig már
BerlinbQl tudtommal meg is hozatta.
Bussa nevetve rábólintott.
Ezt a kötelességünket már mindketten teljesítettük, most már
csak ünnepélyesen át kell adnunk az ajándékainkat.
Így igaz.
Békés egyetértésben beszélgettek tovább mindenfélérQl, aztán Will,
Libussa néninek legalázatosabb tiszteletét küldve, elköszönt.
VIII.
Két nap múlva Will kocsiján bementek a városi vasútállomásra,
ahonnan gyorsvonat vitte Qket Kölnbe. Úgy állapodtak meg, hogy
KölnbQl gQzhajón utaznak tovább, hogy Bussa megismerje a vidéket.
Felfelé hajóztak a Rajnán, Koblenzet érintve, majd sok szép vár alatt
[ Pobierz całość w formacie PDF ]