[ Pobierz całość w formacie PDF ]
minden m�sn�l jobban f�j.
Kegyed jós�gos angyal, Liselott, mindig is tudtam csókolt kezet
Heinz. Ez b�tor�tott arra, hogy a bar�ts�g��rt folyamodjak. Azzal
egy�tt, amit Sandra ir�nt �reztem, kegyed mindig nagyon sokat
jelentett nekem. S hogy most ennyire ny�ltan besz�lhetek, �jabb
jót�tem�ny. �gy �rzem, k�nnyebben viselem el a t�rt�nteket, mivel
m�ltónak tart a r�szv�t�re. Fogadja ez�rt h�l�s k�sz�netemet!
Liselott szeme felcsillant, amitQl k�l�n�s, jólesQ melegs�g j�rta �t a
f�rfi sz�v�t. A le�ny elpirult, kebl�bQl m�ly sóhaj szakadt fel.
Nyilv�nvaló volt, hogy Rottmann-nak valóban vigaszt ny�jt
szenved�s�re ez a tal�lkoz�s, ez�rt kisszerq viselked�s lett volna
szem�rmesen titkolnia, mit �rzett mindig is ir�nta. Minden �n�rzetet
eldobott mag�tól, szeretettel �s r�szv�ttel n�zett a f�rfira.
Ugye, elviseli, amit a sors �nre m�rt? A munk�j�ban, a
t�rekv�seiben k�rpótl�st �s feled�st tal�l majd.
Heinz ism�t megcsókolta a kez�t.
Tal�n hagyjam, hogy k�t gy�nge nQ megsz�gyen�tsen? Kegyed
p�ld�t mutatott, mik�nt viseli el az ember a f�jdalmat. Sandra pedig&
vajon Q nem szenved-e sokkal ink�bb, mint �n? M�gis zokszó n�lk�l
fel�ldozza mag�t. Nem tudom, �s nem is akarom felróni neki, hogy
elhagyott, hiszen m�g �vek telhetnek el, mire szil�rd talajt �rzek a
talpam alatt. M�g bizonytalan a j�vQm, jóllehet hiszek abban, hogy
b0ldogulni fogok. Amit Sandra elb�r, az sz�momra sem lehet t�l neh�z.
Liselott �rezte, mint sz�kik az arc�ba, majd fut le ism�t a v�r
Sz�gyellte mag�t a nQv�re helyett. A f�rfi szavaiból azt vette ki, hogy
Sandra a gyermeki szeretet �ldozat�nak �ll�totta be mag�t. Teh�t m�g
mindig nincs mersze v�llalni az igazs�got Rottmann pedig hisz a
hazugs�g�ban.
MinderrQl azonban semmit sem szólt. Hadd higgyen tov�bb
Sandr�ban, hadd seg�tsen neki ez a hit, hogy elviselje a
megv�ltoztathatatlant, m�g mindig jobb, mint a pQre, les�jtó valós�g.
Most m�r mennem kell ny�jtotta sietve a kez�t , v�s�rolnom
kell Herbign� r�sz�re.
A f�rfi a legsz�vesebben visszatartotta volna. A k�zels�ge annyira
vigasztalólag hatott r�, mintha a jelenl�t�ben kev�sb� �rezn� a
f�jdalmat.
Elk�s�rhetn�m egy darabon? k�rlelte.
K�sz�n�m, nagyon kedves felelte r�vid haboz�s ut�n Liselott ,
de csak a s�ta�ton. Azt�n villamosra kell sz�llnom, k�l�nben k�sQn
�rek vissza.
Egy�tt mentek a villamosmeg�llóig. Egy keveset m�g v�rniuk
kellett, m�g a k�t kocsiból �lló szerelv�ny berobogott. Nem sokat
besz�ltek, most egyik�ket sem zavarta a hallgat�s. Heinz f�lseg�tette a
le�nyt, �s kalapj�t megemelve h�tral�pett.
A viszontl�t�sra! ki�ltotta le neki Liselott, mielQtt eltqnt a kocsi
belsej�ben.
A f�rfi viszonozta a k�sz�n�st, valahogy ez is vigasztalta. Lassan
ballagott hazafel�, dolgozni tov�bbra sem volt kedve.
M�gegyszer elolvasta Sandra level�t, �s csod�lkozott, hogy szinte
m�r nem is f�jt. �sszehajtotta, �s eltette a t�rc�j�ba.
Estig egymag�ban gubbasztott odahaza, de akkor egyr�szt nem b�rta
tov�bb a mag�nyt, m�sr�szt meg�g�rte Fritz Herbignek, hogy
megl�togatja, �gy h�t sietve elk�sz�lt �s �tra kelt. Min�l k�zelebb �rt
Herbig�k lak�s�hoz, ann�l ink�bb elfogta a v�gy a melegen f�nylQ,
sz�rke le�nyszemp�r ut�n, amely ma oly szeretettel �s vigasztalóan
n�zett r�.
Fritz Herbiget odaf�nt, a mqteremben tal�lta. Bar�tja vid�man
�dv�z�lte.
Hol tekeregt�l eg�sz nap? K�t elQad�st is ellógt�l. Amióta
ismerlek, nem fordult elQ ilyesmi. M�r azt hittem, megbetegedt�l. Na
gyere, tedd le magad! K�rsz egy poh�r bort vagy egy kis konyakot?
Nem? Akkor gy�jts r�, tess�k, szolg�ld ki magad!
Rottmann egy karossz�kbe rogyott, �ll�t a tenyer�be t�masztotta.
Nocsak! f�rk�szte az arc�t Fritz. Mi �t�tt bel�d? Gyan�s vagy
nekem, �regem. Mi a baj?
Ne is t�rQdj velem! legyintett Heinz. Kicsit kiz�kkentem az
egyens�lyomból. Sandra Randolf ma k�z�lte, hogy eljegyezte mag�t
valaki m�ssal, egy ifj� milliomossal.
Azt a h�tsz�z�t! Szeg�ny �rd�g, h�t akkor t�nyleg& szóval �gy
�llunk. K�sz, v�ge. Szeg�ny �regem!
Ne, ne, csak ne sajn�lj! tiltakozott Rottmann. Hagyj! Egy szót
se ejts�nk róla, k�rlek.
Na jó, hagyjuk. Csak annyit jegyezn�k m�g meg, hogy ez a Sandra
nemigen hasonl�t a h�g�ra. Liselott soha senkit nem hagyna el
[ Pobierz całość w formacie PDF ]