[ Pobierz całość w formacie PDF ]

minden másnál jobban fáj.
 Kegyed jóságos angyal, Liselott, mindig is tudtam  csókolt kezet
Heinz.  Ez bátorított arra, hogy a barátságáért folyamodjak. Azzal
együtt, amit Sandra iránt éreztem, kegyed mindig nagyon sokat
jelentett nekem. S hogy most ennyire nyíltan beszélhetek, újabb
jótétemény. Úgy érzem, könnyebben viselem el a történteket, mivel
méltónak tart a részvétére. Fogadja ezért hálás köszönetemet!
Liselott szeme felcsillant, amitQl különös, jólesQ melegség járta át a
férfi szívét. A leány elpirult, keblébQl mély sóhaj szakadt fel.
Nyilvánvaló volt, hogy Rottmann-nak valóban vigaszt nyújt
szenvedésére ez a találkozás, ezért kisszerq viselkedés lett volna
szemérmesen titkolnia, mit érzett mindig is iránta. Minden önérzetet
eldobott magától, szeretettel és részvéttel nézett a férfira.
 Ugye, elviseli, amit a sors önre mért? A munkájában, a
törekvéseiben kárpótlást és feledést talál majd.
Heinz ismét megcsókolta a kezét.
 Talán hagyjam, hogy két gyönge nQ megszégyenítsen? Kegyed
példát mutatott, miként viseli el az ember a fájdalmat. Sandra pedig&
vajon Q nem szenved-e sokkal inkább, mint én? Mégis zokszó nélkül
feláldozza magát. Nem tudom, és nem is akarom felróni neki, hogy
elhagyott, hiszen még évek telhetnek el, mire szilárd talajt érzek a
talpam alatt. Még bizonytalan a jövQm, jóllehet hiszek abban, hogy
b0ldogulni fogok. Amit Sandra elbír, az számomra sem lehet túl nehéz.
Liselott érezte, mint szökik az arcába, majd fut le ismét a vér
Szégyellte magát a nQvére helyett. A férfi szavaiból azt vette ki, hogy
Sandra a gyermeki szeretet áldozatának állította be magát. Tehát még
mindig nincs mersze vállalni az igazságot  Rottmann pedig hisz a
hazugságában.
MinderrQl azonban semmit sem szólt. Hadd higgyen tovább
Sandrában, hadd segítsen neki ez a hit, hogy elviselje a
megváltoztathatatlant, még mindig jobb, mint a pQre, lesújtó valóság.
 Most már mennem kell  nyújtotta sietve a kezét  , vásárolnom
kell Herbigné részére.
A férfi a legszívesebben visszatartotta volna. A közelsége annyira
vigasztalólag hatott rá, mintha a jelenlétében kevésbé érezné a
fájdalmat.
 Elkísérhetném egy darabon?  kérlelte.
 Köszönöm, nagyon kedves  felelte rövid habozás után Liselott  ,
de csak a sétaúton. Aztán villamosra kell szállnom, különben késQn
érek vissza.
Együtt mentek a villamosmegállóig. Egy keveset még várniuk
kellett, míg a két kocsiból álló szerelvény berobogott. Nem sokat
beszéltek, most egyiküket sem zavarta a hallgatás. Heinz fölsegítette a
leányt, és kalapját megemelve hátralépett.
 A viszontlátásra!  kiáltotta le neki Liselott, mielQtt eltqnt a kocsi
belsejében.
A férfi viszonozta a köszönést, valahogy ez is vigasztalta. Lassan
ballagott hazafelé, dolgozni továbbra sem volt kedve.
Mégegyszer elolvasta Sandra levelét, és csodálkozott, hogy szinte
már nem is fájt. Összehajtotta, és eltette a tárcájába.
Estig egymagában gubbasztott odahaza, de akkor egyrészt nem bírta
tovább a magányt, másrészt megígérte Fritz Herbignek, hogy
meglátogatja, így hát sietve elkészült és útra kelt. Minél közelebb ért
Herbigék lakásához, annál inkább elfogta a vágy a melegen fénylQ,
szürke leányszempár után, amely ma oly szeretettel és vigasztalóan
nézett rá.
Fritz Herbiget odafönt, a mqteremben találta. Barátja vidáman
üdvözölte.
 Hol tekeregtél egész nap? Két elQadást is ellógtál. Amióta
ismerlek, nem fordult elQ ilyesmi. Már azt hittem, megbetegedtél. Na
gyere, tedd le magad! Kérsz egy pohár bort vagy egy kis konyakot?
Nem? Akkor gyújts rá, tessék, szolgáld ki magad!
Rottmann egy karosszékbe rogyott, állát a tenyerébe támasztotta.
 Nocsak!  fürkészte az arcát Fritz.  Mi ütött beléd? Gyanús vagy
nekem, öregem. Mi a baj?
 Ne is törQdj velem!  legyintett Heinz.  Kicsit kizökkentem az
egyensúlyomból. Sandra Randolf ma közölte, hogy eljegyezte magát
valaki mással, egy ifjú milliomossal.
 Azt a hétszázát! Szegény ördög, hát akkor tényleg& szóval így
állunk. Kész, vége. Szegény öregem!
 Ne, ne, csak ne sajnálj!  tiltakozott Rottmann.  Hagyj! Egy szót
se ejtsünk róla, kérlek.
 Na jó, hagyjuk. Csak annyit jegyeznék még meg, hogy ez a Sandra
nemigen hasonlít a húgára. Liselott soha senkit nem hagyna el [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • gim1chojnice.keep.pl